20 évet az ablakon nem lehet kidobni!!!

Ebben a helyzetben...tehetetlen vagyok... szépen lassacskán szétesik a családunk, és nekem végig kell néznem. Végig kell néznem azt, hogy 20 év együtt töltött szép idő,3 gyerek, sok emlék, sok sírás,de annál is több öröm szétesik pillanatok alatt. Szétesik és nem lehet összetenni már...

A helyzet az, hogy a szüleim tavaly november óta egyfolytában veszekednek,nyúzzák egymást és azzal dobálóznak, hogy elválnak. Nos, ha épp nem ez a helyzet, akkor vígan együtt vannak. De mint ahogy a csoda, ez is általában 3 napig szokott tartani. Amikor már tovább csend,nyugodtság és szeretet van köztük, akkor már tudom, hogy hamarosan egy ujjabb nagy vita felhő közeleg, aminek a vég az lesz, hogy "ANYÁTOKKAL ELVÁLUNK!!!" vagy " VÉGLEG BEFEJEZTÜNK, NEKEM NINCS SZÜKSÉGEM ERRE!!!".

Az utóbbi pár hónapban, mikor összevesztek a szüleim és ezzekkel dobálóztak, már csak röhögni tudtam. Röhögni tudtam azon, hogy olyanokat mondanak, amiket tudom, hogy nem csinálnak meg, hiszen annál jobban SZERETIK egymást ahhoz, hogy megtegyék.

Egyikük sem bírná ki a másik nélkül... mindig azon idegeskednének, gondolkoznának:  "vajon mi van a másikkal?", "Jól van??!", "hiányzom neki??!"...stb

De most... most más a helyzet. Anya nagyon megváltozott... valahogy nem olyan, mint régen. Velünk sem úgy viselkedik már mint régen... ami hiányzik. Hiányzik az, hogy beszélgessünk, leüljön velünk társasozni...stb. Elég régóta más már. Ha velünk jön valahová lusta felöltözni. Felvesz egy szabadidőt összefogja a haját, felvesz egy rontyos polót azt heloo... Amikor dolgozni megy farmer, szép felső, a haja csak úgy ragyog, smink... mintha kicserélnék... és amikor ezt szóvá teszzük neki, akkor teljesen ki van akadva, hogy mi milyen hülyeséget képzelünk, szakadjunk le róla, a munkahelyére csak nem mehet csövesen. 

De akkor kérdem én! Velünk mért jöhet csövesen mindenhová??? Szerintem az Öcséim, én  de legfőképpen Apu elvárja azt, ha Ő normálisan felöltözik akkor igen is Anya is adjon magára.  Más úgy végig menni az utcán, hogy te is rendesen fel vagy öltözve és a szüleid is! Jó, persze van olyan hely, ahová tökéletes a szabadidő nadrág, meg az edzőcipő, mint pl. Itthonra, jó meg persze mamáékhoz, mikor kertészkedünk :)

Ha anya ezen javítana, akkor szerintem sokat javítana a kettőjük közötti kapcsolaton.

Apa is nagyon sokat változott... Sokkal hamarabb felkapja a vizet olyanokon is amiken nem kéne... Aztán ha olyan a kedve mindenbe beleköt... Számon kéri anyát, amit egyrészt megértek, másrészt nem! Oké, hogy házasok, de kell mind a kettőjüknek "magánszféra". Volt a tetkó..abból is nagy balhé lett..Aztán  volt itt az a kapuzárási pánikja is... anya ott nagyon ki volt bukva, szó szerint retteget, hogy apa otthagya, mert SZERETI !! Aztán ezt is megpróbálták megbeszélni... nos, békülős szexxel... ami szerintem nem megoldás mindenre. Nem vagyok már gyerek, tisztába vagyok vele, hogy sok dolgot így oldanak meg... amit rosszul tesznek. Inkább beszélnék meg és utána legyenek boldogok;) Szóval azért apa sem a régi már, de ahogy telik az idő változnak... és ez így van rendjén!!
Ha apa is megpróbálna uralni magán, és nem egyfolytában anya vérét szívni, akkor esetleg meg lehetne oldani a köztük lévő viszályt.:)

Nos, jó volt magamból kiírni a dolgokat. Ezek nyomták a szívem, de most jó volt könnyíteni.:) Még szerencse, hogy csak páran tudnak a blogomról és azok sem olvassák rendszeresen. Így magamnak írhattam le!!!:) De legalább kiírtam magamból mindent, ami most nyomott :))
Szerintem a szüleimre teljesen igaz ez:
 

"Az emberek változnak, de az érzelmek megmaradnak!"