501, avagy a sikeresen sikertelen vállogatás

Jó kis csapatépítő program a korcsolyázás, főleg télen... ki is próbáltuk a Dökösökkel a Camponanál lévő korcsolyapályát. Nem volt valami nagy, de ahhoz, hogy korizni tudjunk tökéletes volt. 

Kis pihenőt tartottunk páran, és bementünk a sátorban, ahol kicsit melegebb volt. Ültünk beszélgettünk, ittuk a teánkat. Egyszer csak leszólít minket egy fiatal, aranyos srác, hogy van  e kedvünk interaktív táncbemutatón résztvenni?! Hát, én és Nóri igent mondtunk, hogy mért ne! Most megnézni egy bemutatót, nem nagy dolog, meg mind a ketten szeretjük a táncot. Fel is írt minket a srác a lapra és mondta, hogy majd keresnek minket, a pontos időpontról...

Így is lett. Felhívtak mindkettőnket, hogy mikor lenne ez az egész és hol. Nórit nem engedték be a szülei, így én a nővéremmel mentem. Elmondtam neki, hogy egy interaktív táncbemutatóra megyünk... Aham, csak egy dologba nem gondoltam bele, az pedig az, hogy INTERAKTÍV, ergo nekünk is be kell majd állni, de ez csak ott esett le, amikor kérdezték a nevünket, korunkat, és azt, hogy ezelőtt táncoltunk e már valamit?! -A hölgy,aki ezeket a kérdéseket feltette nagyon beképzelt volt... engem nagyon zavart. Okés, hogy vitte valamire, de nem kéne fennhordania az orrát, főleg,  ha kezdőkkel van dolga, et az én véleményem.

Nővérem közölte, hogy kinyír ezért! És megértem, abban a pillanatban én is ezt tettem volna magammal... "Remek, be fogok égni! Csodálatos lesz! Hogy mondhattam igent? Jesszusom!!"- ilyesmi gondolatok jártak a fejemben. Mindneki kapott egy számot, hogy kkönnyebb legyen azonosítani minket-úgy éreztem magam, mintha rabosítanának- és egy kitűzött, hogy könnyen fel tudjuk rakni a számot a ruhánkra. El is indultunk lefelé a terembe. Nagyon izgultam, és féltem, hogy beégek! Nos leértünk a terembe. Összesen 7-en voltunk, vagy valahogy így. Lent, 2 fiatal fogadott minket. Egy lány és egy srác -nos, hát én csak a srác nevét jegyeztem meg, a későbbiekben majd megértitek mért- mindketten táncművészek szeretnének lenni. Mindketten bemutatak egy-egy táncot. Csodálatos volt mindkettő előadás. Majd közölték, hogy akkor mi következünk. Álljunk fel egymástól kicsit távolabb. Nos, én a leghátsó sor legszélére álltam, ahogy a nővérem is... "Majd elbújok a tömegben, és 

akkor nem fogják látni a bénázásom!" -ezekkel a gondolatokkal álltam leghátulra, de valjuk be 6 ember között elég nehéz elbújni. Nekiálltunk bemelegíteni. Miután bemelegítettünk mindketten betanítottak nekünk egy egy koreográfiát. Majd, egyszer csak közölték, hogy akkor most mindenki egyesével eltáncolja, amit egy kamera fog venni. Heeehee...jót röhögtem, és reménykedtem, hogy csak szórakoznak, de sajnos nem így volt. A két koeográfia közül azt táncolhattuk el amelyik tetszett és nem kellett az

 egészet, elég volt csak egy részlet is belőle. Mindenki eltáncolta s én következtem volna, mikor egyszer csak beállított 3 néger srác. Megkönnyebbülés volt,de sajnos nem tartott sokáig, mert így is táncolnom kellett. A srác kamerázott, és a lány, rende

s volt és táncolt velem együtt, így nekem is könnyebb volt. Majd miután mindenki eltáncolta és a néger srácnak is tanítottak valamit vége lett az egésznek. A hölgy azzal zárta az egészet, hogy kollegáival visszanézik a táncokat és akiben tehetséget látnak, azokat telefonon hívják még ma este. 

Nos, én és a nővérem jót mosolyogtunk, és tudtunk, hogy zavartalan esténk lesz, mert tehetség bennünk nincsen. Fő a pozitív hozzáállás nem?!:")

Hazafelé jót röhögtünk a másik bénázásán, meg úgy mindenen.. ezen az egészen, és megértem, hogy ki akart nyírni! Hazafelé összefutottunk anyummal is, neki is elmeséltük mekkora hülyeséget csináltunk, és rajtunk röhögnek most xD
 

Már leszálltunk a vonatról épp válltunk volna el amikor egyszer csak csörög nővérem telefonja. "Halló?!!" Közölték vele, hogy várják sok szeretettel a következő meghallgatásra.  Lerakta a telefont és röhögtünk egy jót:) 

Már a peron végén jártunk, mikor nekem is csörgött a telefonom. Elővettem ránéztem, és ismerős volt a szám... Felvettem, majd a telefon végéből egy bemutatkozás és közölték, hogy édesanyámmal szeretnének beszélni. Levert a víz, nem tudtam ki az, mit akar. Mondom most tuti gáz van. De nem! Csak azét kerestek, hogy szeretettel várnak a következő meghallgatásra ami hétfőn lenne 16.00-kor. Kényelmes ruhát vigyek, átöltözési lehetőségem lesz- na ez még egy fontos pont!! Immár a második, az első az volt, hogy a srác nevét megjegyeztem, a másik pedig ez. Ááááá...nincs összefüggésbe...:)- anya azt mondta oké, bejön 

velem. Meglátjuk mi lesz. Hazaértünk, elmesélem apumnak mi volt,hogy várnak vissza ..stb. Na! Ebből nagyon nagy veszekedés lett. Mert én kézilabdázom, és semmi közöm a tánchoz. Nem esett jól... Bejöttem a szobámba és zokogtam... :/ Majd közölte apum, verjem ki a fejemből, hogy hétfőn elmegyek. FASZA!! Komolyan... 

Hétfőn elmentem iskolába, úgy teveztem utána osztálytársakkal Gödör, aztán majd megyek haza... Tesi órán üzenetet kaptam:
"Siess haza! Megyünk a meghallgatásra.Anya"  

Felment bennem a pumpa, hogy ez most komoly, letettem róla, erre közli, hogy megyünk. Egyik felem örült, a másik sírt, mert tudtam, hogy apa nem örül neki. Suli után rohantam haza. Kontaktlencse be, smink, kényelmes ruha berakása, sprint a vonathoz. 

Egséz úton beszélgettünk anyuval, erről az egészől. A kéziről, a táncról... mindenről. És azt kérte gondoljam át, hogy tényleg abba akarom e hagyni a sportot, amibe annyi energiát befektettem már.

Beértünk. A gyomromban görcs. Fogalmam sem volt mire számítsak. Felétünk, a gőgös nő nyitott ajtót, majd bekísért minket egy terembe, ami világos volt, nagy földig érő ablakokkal, egy íróasztal volt a terem másik felének sarkába, passzolt a fal színéhez. A másik sarokban egy kamera volt, és vele szemben egy tükör. A kamera arra nézett. Leültünk a székekbe. Egy idős, kedves, jópofa hölgy jött be. Bemutatkozott, majd leültünk beszélgetni. Elmodta, mi ez az egész, mi fog zaj

lani. Miket fogok csinálni. és jól előadta magát. A lényeg a lényegben, egy felmérést kellett végig csinálnom, ami a ritmusból, a koreográfiából, az állóképességből állt. Mondta a hölgy, hogy kifárad, töltsem ki a lapot, öltözzek át és majd egy jóvágású, fiatal ember bejön, aki mellesleg 21 éves és most végzett a nem tudom hol...

Kitöltöttem az űrlapot, beszélgetek anyummal, közben öltözök... Amikor egyszer csak kinyílik az ajtó és az a fiatal  ember befárad rajta. Éléggé kínos volt a helyzet, mert rámnézett és én nadrágban és melltatóban mosolyogtam vissza rá. A kínos csendet azzal tőrtem meg, hogy nem szeretne kifáradni, mert hát öltöznék...?! Azonnal vette a lapot és kimet. "Ez is csak velem történhet meg!Remek..." Ezek a gondolatok futottak át a fejemben. Majd anyára néztem aki csak ennyit mondott: " A francba, mért nem én vagyok fiatal" 

Nos, igen... ezt azért mondta, mert elégé aranyos és jóképű volt a srác aki bejött. És mellesleg az előző "interaktív táncbemutatón" is ő volt az egyik táncos...

Szóval visszatérve, felöltöztem, szóltam neki, hogy mostmár befáradhat. Bejött bemutatkozott, elnézést kért,de vagy 3x... nagyon vicces volt. Aztán bekapcsolta a kamerát és nekiálltunk a felmérésnek. Az egészet vette a kamera... nem nagyon zavar, csak a tudat, hogy visszanézik és kielemzik a béna mozgásom, na az z

avart.  Megtanultam a koreográfiát, előadtam egyedül. Mondta a Ricsi, mert mostmár nevén szólítom a sácot, hogy gakoroljam még, és ha visszajön szeretné látni.És ezzel kiment, és kielemezték az egész videót! Még kint voltak én szorgalmasan gyakoroltam a koreót és eléggé sajátos lett a végére, de ez volt 

a lényege, hogy el tudjam sajátítani a balettos, hip-hoppos táncot.

Majd mikor visszajöttek még 2x mosolyogva el kellett táncolnom, amit élveztem és már jóval könnyebben ment, persze anya csak röhögött.. Aztán leültünk és elmondták, hogy az 5 pontból 4,3-at kaptam! "Hmmm...ez remek!!" Gondoltam magamban.  Aztán elmondták pontról-pontra hogy miket csináltam ól, mit vett észre a Ricsi, miket csináltam rosszul. in kéne javítanom... tudomásul vettem. Aztán mielőtt elköszönt volna a Ricsi közölte, hogy 4,4 et kapok inkább. Megköszöntem neki, amjd elköszönt mindenkitől és távozott. Utána az idős hölgy próbálta találgatni mire kaptam azt az 0,1 pontot?! Tán a kellemes bemutatkozásra.. Fog

almam sincs, de nem is érdekel:)

Majd elmondta a hölgy, hogy 4,00-tól lehet bekerülni, és hogy bekerültem-nagy öröm töltött el:)- de!közölte, hogy van egy anyagi háttere is ami közel 200.000 forint. Anya megkérte, hogy had gondolkozzunk rajta másnap délig. A nő belement, de mondta, hogy nagyon jó lenne, ha belemennénk, mert ez a "suli" elvégzése utána nagyon sok munkalehetőséget kapnék, mert megvan a tehetségem. És emelett több hírességgel és színésszel dolgozhatnék együtt. Mert ez nem csak egy táncos suli. A beszéldet képzi, a mozgást, és a színészetet. 

Végül anyuval úgy döntöttünk, hogy nemet mondunk, mert mégis csak 200.000 forint. és most nincs annyink csak úgy... Amit megértek. :)

Szóval ez egy sikeresen sikertelen vállogatás volt... Azóta folytatom a kézilabdát, és ha akad még ilyen lehetőségem, ki fogom használni, mert szeretek táncolni. Még akkor is ha botlábam van:)

(Ám, egész meghallgatáson az idő hölgy azt mondogatta, hogy mosolyogjak, hiszen akkor szép egy nő, ha mosolyog. És teljesen igaza van:))