"Olyan,mintha elrabolta volna a szívedet, nem?- szólalt meg végül Della Lee.-Egyszerűen csak benyúlt és elvette. És fogadni mernék, hogy úgy mosolyog,mintha nem is tudná,hogy fogva tartja, és abban is biztos vagyok, hogy úgy érzed, meghalsz nélküle." (Sarah Addison Allen: Édes Élet)

Három teljes év voltunk a csapattal kézilabdakupán Kalocsán. Meccsekre vegyesen vittek minket, nem egyedül utaztunk a buszon, hanem másik csapatokkal. Egyik mecsről visszafelé a kalocsi srácokkal, és az ellenfelünkkel utaztunk. A csajok nagyon hamar összehaverkodtak a srácokkal, s miközben ők jól elbeszélgettek én pihenni próbáltam mivel a fejem majd szét robbant. 
Visszaértünk a szállásra és a csajok megbeszélték a srácokkal, hogy hát akkor este találkoznak és elmennem "várost nézni",ergo inni.

Estére vettem be egy fájdelomcsillapítót és csatlakoztam a lányokhoz. Ők nagyon elvoltak a fiúkkal én meg úgy néztem őket...senkit sem ismertem,de hamar összebarátkoztam velük. Nem is tudom, hogy de az egyik sráccal elkezdtem beszélgetni. Aztán sétáltunk és Timivel, Bodával (így hívták a srácot) meg még valakik voltak ott lefeküdtünk a fűbe csillagokat vagy miket nézni. Nagyon jó volt. Aztán elkísértek minket a fiúk a koleszhoz Ők mentek tovább inni, mi meg felmentünk. Bodával számot cseréltünk és felmentünk. Leával elmentem hányni, ő hányt én meg ott voltam, hogy ha gáz van legyen ott valaki.

Küldtem a számra üzenetet, de annyira csúnyán írta rá a kezemre a számot, hogy rossz számra küldtem az üzenetet... ez is rám vall amúgy. Aztán jött egy sms-em a sráctól, hogy menjünk ki. Nekünk sem kellett több... Timivel a fiú részlegen keresztül lementünk, s a portás bácsi boldogan engedett ki minket.

Lent sokat beszélgettünk a sráccal, Timivel flörtölt, aztán elmentünk beszélgetni... és megcsókolt. Annyira cuki volt...:):$

3 napot töltöttünk lent, és az a 3 nap alatt jól elvoltunk a sráccal. Este sétáltunk... éjfélre kellett volna visszaérnem a koleszba..helyette beestem fél 1 kor... Tündi nagyon örült neki... hűűű..amit kaptam ... :s De teljesen megértem most már, hogy akkor mért kaptam azt a nagy lecseszést!!

Nagyon jó volt a séta, jó volt a vele együtt töltött idő. Nem érdekelt az, hogy épp hogy nézek ki, hogy épp lát meccs után izadtan... egyszerűen semmi nem érdekelt...mert SZERELMES lettem belé...

Utolsó nap, utolsó meccsen 20 másodpec után fejen lőttek védekezés közben... rögtön össze is estem, és ki is esett pár képkocka... Azon a meccsen offoltam magam...és a következő 2 hétre is. Jó kis agyrázkódást kaptam...

Hazafelé indultunk elköszöntem Bodától, és megbeszéltük, hogy találkozunk, beszélgetünk ... Nos, egy darabig tartottuk is a kapcsolatot, de aztán nem is lett belőle semmi... egyszer csak nem beszéltünk...neki barátnője lett én meg nem nagyon voltam gép közelben... és szépen lassan elfelejtettük egymást.
 

2 hete kb. elkezdte likeolgatni a cuccaimat, és írtam neki, hogy hogy van, mizujs vele, mert régen beszéltünk... elkezdtünk beszélgetni. Érdekes dolgokat írt, s mondtam neki, hogy a barátnője nem fog örülni neki...és kiderült nics már barátnője, egyszer csak vége lett.

Beszélgettünk,beszélgettünk,beszélgettünk... és egyszer csak közölte, hogy régen jó volt velem, az együtt töltött percek és jó lenne látni engem.
Én is szeretném Őt látni, beszélni vele, de a másik felem nem szeretné újra át élni  azt amit akkor éltem át, mikor hírtelen nem beszéltünk. Azt a fájdalmat...

De ugyanakkor látni akarom...érezni az illatát... ölelni és hozzábújni!! És én ezt mindennél jobban szeretném!

Hiányzik a vele eltöltött idő... hiányzik az ölelése... Úgy hiányzik maga Ő!!!!

Nem telt el úgy nap a 3 év alatt, hogy ne jutott volna eszembe, és tudom, Ő nem így van velem, de akkor is... nekem eszembe jutott...sokszor gondoltam az együtttöltött pillanatokra...a sétákra...a kabát cípzárra, aminek különös jelentősége volt....

Most is annyira hiányzik.. és találkozni akarok vele, hogy ezt így elmondjam neki szemtől szemben...el akarom neki mondani, hogy nem érdekel a távolság, nem érdekel semmi, egyszerűen 

vele szeretnék lenni, mert 3 éve nem változott az érzelmem.. volt hogy erősebb volt, volt hogy nem, de sosem felejtettem el... mert SZERETEM!!!

De ... nem hiszem, hogy ezt el tudom neki mondani... mert nem fogunk találkozni....

Ex napok... ezt a jelzőt andám az elmúlt pár nap eseménysorozatának!! 

Az elmúlt pár nap alatt sok dologra rájöttem, és ebből kettő nagyon fontos!

I. A harag nem megoldás semmire, a megbocsátás meg megkönnyebbülés, még akkor is ha az ember nem tud felejteni... "Megbocsátani annyi, mint egy lelki operációt végrehajtani. A bocsátás valamennyi cselekedete maga a megtestesült  csoda. /Em Griffin / "

Három napja rájöttem , hogy  felejteni nem tudok, de megbocsátani igen... És milyen ember lennék ha nem bocsájtanék meg Noéminek, mikor annyi mindenen mentünk keresztül... iszonyatosan hülye barátok voltunk.. Állandóan pörögtünk, röhögtünk és mindketten tudjuk, hogy a barátságunk nem lesz már ugyan oylan és ezt egy nagyon aranyos részeg srácnak köszönhetjük(-.-") de a kapcsolatot tartani fogjuk!!!:)

II.Az eszem már rég lezárta Bodát...de a szíve még nem.  Erre akkor jöttem rá, mikor megint beszéltünk és felhozta a rég emlékeket...

A szívem meghatódott és valami ürességet érzett... De az eszem már rég nem érzett semmit:) 

Megbeszéltük, hogy találkozunk és lesz ami lesz. Ha látom, csak akkor fogom tudni igazán akarok e tőle egyáltalán még valamit! Bár én személy szerint jobban örülnék, ha barátok maradnánk,de úgy sem én hanem az érzéseim döntenek!!:D

Pár napja egyik kedves ismerősöm írt és nekiálltunk beszélgetni.(erősen érezhető az irónia :"D) Nagyon meglepedt, hogy írt és miközben beszélgettünk nagyon sokszor nem voltam benne biztos, hogy vele beszélek e?! Nagyon más volt,mintha egy jófej földönkívülivel beszéltem volna, aki a testébe bújt... Kérdezgetett én meg inkább bemásoltam neki a blogomat hogy olvassa ha meg akar tudni valamit is... //Hűűű... most jutott eszembe hogy basszus, tényleg bemásoltam...na mind1..tuti nem olvassa szal nem parázok, hogy esetleg ezt is látja :DD//

Aztán dökbúcsúztatón játszottunk és feljött az alkohol téma..xD Ez a döknél mondjuk nem meglepő :"DD És utána Anita odajött és megkérdezte mi van az Ádámmal és a Noémivel, túlléptem e rajta, meg a történteken?? És csak röhögni tudtam...xD ELőtte lévő nap rájöttem, hogy a barátság fontosabb, mint a harag, aztán írt Ádám..xD Most meg felhozta Anita is.. hírtelen minden arra a témára összpontosult.:DxD-.-"

És akkor kis gondolkozás után mondtam Anitának, hogy már teljesen túlvagyok a történteken.. már legalább 3 -4 hónapja :DD És hidegen hagy mi történt ott...xD Azon az estén mindenki be volt rúgva, senki nem volt önmagaxD vagy még is?!xD Na mindegy, szal már hidegen hagy xD

Szóval ez a hét teljesen a múltban törént dolgokról szólt!!  Na...a jövöhetem már nem ilyen lesz!:s

Kő kemény diéta, edzés...és meló ezerrel!!:sxD Igazán akkor fog elkezdődik a nyaram!!:DD És hülyén hangzik,de ez hiányzott év közben :)
 

A sírás folytogat... nem tudom mit érzek, fogalmam sincs, egyszerűn most egy burkot húznék magam köré, ahová semmi nem hatol be, csak a fény, semmit nem lehet ott hallani, csak a zenét, ami üvölt és csak bőgnék... elzárnám magamtól a külvilágot. De sajnos ez lehetetlen! Ahogy az is lehetetlen, hogy ne menjek be holnap iskolába. De mondjuk azt egy lógással el lehet intézni, amit most pont lesz**k, hogy anyuék hogy fognak rá reagálni!!

Ami a legszőrnyűbb, hogy most van a legnagyobb szükségem a családomra, főleg anyumra. Mert rengeteg hülyeséget csináltam... és amire rájöttem, hogy azért kezdtem el bulizni járni és minnél kevesebbet itthon lenni, mert nem kellett látnom őket. Most ez lehet durván hangzik, de így van. De ettől eltekintve mindennél jobban SZERETEM ŐKET!!! <3

Lenyugodtam, és kibeszéltem magam, de a burkot ugyan úgy magam köré húztam, ami jól esik most!!! És neki kéne álni tanulni,mivel holnap 3 dolgozatot is írunk...és egyikből sem tudok semmit...csodálatosan hosszú estének nézek elébe (Y) 

De a lényeg az, hogy Marci írt és beszélünk. Igaz szaggatottan,de legalább beszélünk!! Aminek most nagyon, nagyon  örülök. Kedvelem a srácot és szeretek vele beszélni:) 

Ebben a helyzetben...tehetetlen vagyok... szépen lassacskán szétesik a családunk, és nekem végig kell néznem. Végig kell néznem azt, hogy 20 év együtt töltött szép idő,3 gyerek, sok emlék, sok sírás,de annál is több öröm szétesik pillanatok alatt. Szétesik és nem lehet összetenni már...

A helyzet az, hogy a szüleim tavaly november óta egyfolytában veszekednek,nyúzzák egymást és azzal dobálóznak, hogy elválnak. Nos, ha épp nem ez a helyzet, akkor vígan együtt vannak. De mint ahogy a csoda, ez is általában 3 napig szokott tartani. Amikor már tovább csend,nyugodtság és szeretet van köztük, akkor már tudom, hogy hamarosan egy ujjabb nagy vita felhő közeleg, aminek a vég az lesz, hogy "ANYÁTOKKAL ELVÁLUNK!!!" vagy " VÉGLEG BEFEJEZTÜNK, NEKEM NINCS SZÜKSÉGEM ERRE!!!".

Az utóbbi pár hónapban, mikor összevesztek a szüleim és ezzekkel dobálóztak, már csak röhögni tudtam. Röhögni tudtam azon, hogy olyanokat mondanak, amiket tudom, hogy nem csinálnak meg, hiszen annál jobban SZERETIK egymást ahhoz, hogy megtegyék.

Egyikük sem bírná ki a másik nélkül... mindig azon idegeskednének, gondolkoznának:  "vajon mi van a másikkal?", "Jól van??!", "hiányzom neki??!"...stb

De most... most más a helyzet. Anya nagyon megváltozott... valahogy nem olyan, mint régen. Velünk sem úgy viselkedik már mint régen... ami hiányzik. Hiányzik az, hogy beszélgessünk, leüljön velünk társasozni...stb. Elég régóta más már. Ha velünk jön valahová lusta felöltözni. Felvesz egy szabadidőt összefogja a haját, felvesz egy rontyos polót azt heloo... Amikor dolgozni megy farmer, szép felső, a haja csak úgy ragyog, smink... mintha kicserélnék... és amikor ezt szóvá teszzük neki, akkor teljesen ki van akadva, hogy mi milyen hülyeséget képzelünk, szakadjunk le róla, a munkahelyére csak nem mehet csövesen. 

De akkor kérdem én! Velünk mért jöhet csövesen mindenhová??? Szerintem az Öcséim, én  de legfőképpen Apu elvárja azt, ha Ő normálisan felöltözik akkor igen is Anya is adjon magára.  Más úgy végig menni az utcán, hogy te is rendesen fel vagy öltözve és a szüleid is! Jó, persze van olyan hely, ahová tökéletes a szabadidő nadrág, meg az edzőcipő, mint pl. Itthonra, jó meg persze mamáékhoz, mikor kertészkedünk :)

Ha anya ezen javítana, akkor szerintem sokat javítana a kettőjük közötti kapcsolaton.

Apa is nagyon sokat változott... Sokkal hamarabb felkapja a vizet olyanokon is amiken nem kéne... Aztán ha olyan a kedve mindenbe beleköt... Számon kéri anyát, amit egyrészt megértek, másrészt nem! Oké, hogy házasok, de kell mind a kettőjüknek "magánszféra". Volt a tetkó..abból is nagy balhé lett..Aztán  volt itt az a kapuzárási pánikja is... anya ott nagyon ki volt bukva, szó szerint retteget, hogy apa otthagya, mert SZERETI !! Aztán ezt is megpróbálták megbeszélni... nos, békülős szexxel... ami szerintem nem megoldás mindenre. Nem vagyok már gyerek, tisztába vagyok vele, hogy sok dolgot így oldanak meg... amit rosszul tesznek. Inkább beszélnék meg és utána legyenek boldogok;) Szóval azért apa sem a régi már, de ahogy telik az idő változnak... és ez így van rendjén!!
Ha apa is megpróbálna uralni magán, és nem egyfolytában anya vérét szívni, akkor esetleg meg lehetne oldani a köztük lévő viszályt.:)

Nos, jó volt magamból kiírni a dolgokat. Ezek nyomták a szívem, de most jó volt könnyíteni.:) Még szerencse, hogy csak páran tudnak a blogomról és azok sem olvassák rendszeresen. Így magamnak írhattam le!!!:) De legalább kiírtam magamból mindent, ami most nyomott :))
Szerintem a szüleimre teljesen igaz ez:
 

"Az emberek változnak, de az érzelmek megmaradnak!"

"Nem kell túlkomplikálni. Ha egy fiú látni akar, ő keres. Ha veled akar lenni, megteszi. Nem egy nőnek kell őrült módjára, tíz körömmel belekapaszkodva mindent feláldozni. Csak ésszel. Egyébként is, akinek a figyelméért harcolni kell, az már rég nem jó. A legjobb dolgok maguktól jönnek. Erőlködés, játszmák, és buta hisztériák nélkül, tisztán, csak úgy belehuppannak az öledbe, amikor nem is számítasz rá. De ha elmegy, hagyd. Ha megteszi, fogadd el. Aki elmegy, az nem a tiéd. Aki elmegy, az sosem ért ide igazán. Majd jön olyan, aki fél percet sem tud lélegezni nélküled, mert annyira kellesz neki. Levegőt fog kapni, meg minden, de csak igazán akkor él, ha mellette vagy - és ezzel te sem leszel másképp. Feltöltöd és feltölt téged. Támogat és melletted áll. Harcoltok mindennel, együtt, és erőt merítetek egymásból. Mert ami jó, az valami ilyesmi. Ott aztán nem lesz megalázkodás, vagy épp önfeladás. Csak az van, hogy hisztek egymásban, és húztok előre. Az összes többi csak gyerekes és szükségtelen játszma."(Oravecz Nóra)

Amikor elolvastam ezt a pár sort, elgondolkodtam...elgondolkodtam azon, hogy mennyire igaz, mennyire igaz az, hogy akit érdekelsz keres, akinek fontos vagy kerít rád időt... a többi csak KIFOGÁS!!! De a legigazabb az, hogy a legjobb dolgok váratlanul érnek, amikor nem is számítunk rá. Ez teljesen igaz ... tapasztalat.

Lelki állapotom a 0 alatt volt... Felidegesítettek, itthon éppen nem volt rendben minden, ráadásul még osztálykiránduláson végigkarcoltam a kezem, és az is fájt.Szóval totál jó kedvem volt -.-" Az az idióta Peti gyerek is írt, ogy van e pletykám... Nem azt kérdezné meg, hogy élek e vagy valami. Neeeem!! Azt kérdezi meg, hogy van e pletykám, nehogy ne legyen tájékozott. -.-" De egy szót nem mondtam neki...  hülyeség volt vele már szóba állni is, a többiről ne is beszéljük... Gondoltam ráírok Marcira, vele szeretek beszélni,valamiért mindig röhögök ha vele beszélek. Szóval ráírtam, aztán beszélgettünk. Sikerült mosolyt csalnia az arcomra... :)  

A gyerek épp a Hargitán iszogatott. Alkohol befolyásolta állapotát és eléggé nyíltan beszélt érzelmeiről... Először jót mosolyogtam, de amikor írta, hogy komolyan gondolja, akkor persze a tipikus szöveget írtam neki : " Csak az alkohol beszél belőled" és erre csak annyit írt: "Nem, mert a szeretet". 

Jól elbeszélgettünk, kifejezetten örültem, hogy mosolyogtam, mert elfelejtettem mindent addig amíg vele beszéltem. Csak mosolyogni, mosolyogni, mosolyogni tudtam, ami szívből jött :)

Teljesen tisztában voltam vele, hogy csak az alkohol beszél belőle és nem gondolja komolyan. Hogyan is gondolhatná komolyan egy olyan srác azt amit nekem írt, mikor Ő...Ő egy nagyon jó pasi, de komolyan. Helyes,inteligens, okos, normális. Hol jövök én be egy ilyen srácnak?!! Osztálytársamnak is igaza van, csak el van keseredve, mert Emőnek nem kell és csak azért írt ilyet, vagy csak összekevert vele.. 

Amikor Sasa megkérdezte, hogy összejönnék vele, azt válaszoltam NEM!! Óóóó... dehogy is nem.Nyílván nem annak a srácnak fogom elmondani, akinek az öccséről szó van, hogy figyelj már, nagyon jó srác az öcséd, és igen, összejönnék vele, mert kedvelem. De ha ezt mondtam volna neki, kiröhögött volna, és csak azt mondta volt, álmodjál csak... -.-"

Mióta beszéltem vele, azon gondolkodom vajon tényleg így gonolta, ha igen most mi legyen, írjak neki, ne írjak neki?:O Foggalmam sincs, mit tegyek.:/
Az egyik felem reménykedik, hogy nem csak az alkohol beszélt belőle, és írni fog majd. A másik szentül meg van győzödve arról, hogy nem kellek neki. 

Nos, igaz ...  a legjobb dolgok tényleg váratlanul érik az embert.:) Amikor nem is számítunk rá akkor.:)

Remélem egyszer az én tündér mesém is valóra válik ;)

Pénteken mi mást is csinálnak a fiatalok??
Buliznak.

Hát, igen ... mi is így tettünk... Annyira jó partit csaptam, hogy a rendőrök sem bírták kihagyni ... A viccet félretéve, tényleg kint voltak a rendőrök. Kicsit hangosak voltak lent a srácok és a kedves szomszéd kihívta ránk a rendőröket, de én mindent elintéztem..:D Szépen beszéltem, felfogtam mit mondtak, és mondtam, hogy eligazítom a többieket. Nyugodtnak tűntem,de nem voltam az.. ha megszondáztattak volna bennünket... kiakad a szonda:D

Na, szóval. Kezdjük az elejéről... Osztálytársam átjött alapoztunk egy kicsit. Bekevertem magamnak az innivalót, erre öcsém jön, hogy csak egy kortyot kér... aham... visszaadta üresen a poharat ami teli volt.xD

Aztán lassancskán megérkezett Bence is... rövid divatbemutató után elindultunk át. :) Este folyamán nagyon soka

t beszéltem Bencével, állandóan piszkáltam, mivel nem tudja kimondani az "r" hangot. Ping pongoztunk...hát..elvertem őt egyszer 2:1-re aztán 3:0-ra:DD Így ő fizet

te az italomat:)
Jó volt vele, végre úgy éreztem minden a régi, pont mikor megismertem... és ez jó érzéssel töltött el. 

Öcsikém egész idő alatt szépen ivott, hol ezzel, hol azzal, de a végére K.O volt... sosem láttam
még ilyennek... durva volt xD
 Én még sosem voltam így berúgva...áááá.... dehogy :DD

A buli vicces volt, mindenki ivott amennyit tudot..mindenki hozta a formáját...xD jó volt, bár lehetett volna jobb is :D 

Öcsémet épségben hazaszállítottam...reggel arra keltem, hogy olyan cefre szag van a szobába hogy csak no... fúúj... :DD Érdekes egy buli volt:)

"Úgy érzem magam, mint egy hippi!"- hangzott el barátnőm szájából, s ivott egy kortyot.

Fundoklia meleg völgyében,sör,dohány és zene társasága melett kicsit kikapcsoltunk péntek délután. Nagyon jól esett. Valahogy elfelejtettem arra az időszakra azokat a dolgokat, amik mostanság körülöttem történtek. 

Jól esett beszélgetni, hülyülni, táncolni... Valahogy szabadnak éreztem magam, ahogy szerintem a többiek is!!! 

Íme, a legnormálisabb közös képünk mindhármunkról. Bár... a fáradtság mindnkinél befigyel! De ettől el lehet tekinteni.
https://www.youtube.com/watch?v=1E36WU9Wzf4

El sem hiszem, hogy vége van a hétnek.. és már péntek van! Egész hétvégén tanulhatok majd..dehát, ez van! Kevesebb mint 50 nap van hátra a suliból, simán kibírom, ha eddig kibírtam!!!:)

Szokásosan fog eltelni ez a péntek este is... annyi különbséggel, hogy nem így terveztem! Úgy gondoltam átmegyek Battára bulilzni a csajokkal. "Love is in the Air" a kávézóban.... Bulizunk egyet, megünnepeljük, hogy itt a tavasz. Laza ruci, kis smink, hullámos haj... nagy PARTY... De ez nem jött össze...

Több ok is van, amiért itthon töltöm a péntek estémet.

1. Van 2 öcsém! Na jó nem, de részben miattuk is, mivel rájuk vigyázom :)

2. Ez így már sok lett volna anyagilag, amit megértek :)

3. Apu névnapja ma van és elmennek Pestre ünnepelni anyuval.... kíváncsi leszek, hogy fog elsülni ez az egész...:)

Lényegében ezek az okok. Annyira menni szeretnék.. de a 2 öcsém nem maradhat itthon, akármilyen nagyok...:/:)

Most beszéltem barátnőmmel... épp sütik a pizzát estére... aaaj... menni szeretnék, de má nincs pofám elkéretszkedni... ://

Meglátjuk mi lesz! Majd ha hazajönnek beszélek anyuval.. és lesz ami lesz !!:)

"Ha jól öltözöl beképzelt, ha rosszul akkor ízléstelen vagy."

És akkor döntse el az ember, hogy beáll a sorba a többi fashionizta közé és egy lesz a sok egyforma ember között vagy megtatja saját ízlését és kitűnik a tömegből?!

Nem mindegy, hogy divatot akarod követni, vagy maga a divat akarsz lenni!?

Nem vagyok fashionizta, mert az nagyon távol áll tőlem. Képben vagyok a legújabb trendekkel,divat cuccokkal de nem követem a trendet.  Szeretem önmagamat adni, az öltözködésben is. Néha ha úgy van kedvem csak felfogom a hajam, belebújok egy pulcsiba , egy farmerba, és edzőcipőbe de van, hogy magassakút húzok egyenes, vagy göndör hajjal, csinos felsővel... de ez is én vagyok!

Ennek több oka is van... a leginkább az, hogy nincs havi 50.000 forintom,hogy mindig új és méreg drága ruhákat vegyek... lényegtelen.

A mai fiatalok annyira a divatot akaják követni, hogy az valami elképesztő.És megfeledkeznek saját egyéniségükről, amitől egyediek lesznek. Na, ez még a kisebb gond. A nagyobbik az,hogy nem tudják egyes emberek mi az ami nekik jól áll és mi az ami nem! Kicsit sokkot kaptam ma az iskolában...

Képzeljük el!!A lány, jesszusom, most is röhögnöm kell,ahogy rá gondolok. Szóval a lányon fekete magassarkú szerű csizma volt, amiben alig tudott jáni. Hozzá fekete cicanaci, fekete szoknya felhúzva mell alá és alig takarta a "csodás" fenekét. Hozzá egy fehér felső aminek buggyos volt az ujja. A melle alatt egy barna, vastag öv. A haja középen a fufrú felfogva és kétoldalt eltűzve. Szeme eléggé furin kisminkelve. És ehhez egy oldaltáska.

Na, szóval nézzük egyesével, hogy nekem mi volt a bajom az összeállítással.
1. Tudni kell a lányról, hogy nem éppen vékony,ami nem lenne önmagában baj, de azt hiszi így is felvehet olyan ruhadarabokat, amik a vékony modelleknek jól állnak. 

2. A csizmával nem lett volna semmi baj, ha tudott volna benne menni.

3. Cicanadrág és szoknya UNDORÍTÓ együtt. Vagy ez, vagy az.

4. A szoknyát nem kellett volna mell alá húzni, mert kint volt majdnem a popója, és ezt közel 800 ember nem akarja nézni.

5. Az alakjából következik, hogy a mell alá felvett öv kiemeli  a hasán lerakodó zsírpárnácskákat.

6. A fehér felső jól nézett volna ki, ha több látszódott volna belőle, már mint, nem lett volna felhúzva annyira a szoknya.

7. Ha a hajt el akarja tűzni kétoldalt, azt tehette volna úgy, hogy a hajcsatok nem lógnak ki.

8. Nos, én a sminkre alergiás vagyok. Szerintem undorító, ha egy nő nem tud sminkelni. Nem azt modnom, hogy tudok. De utána olvastam, kértem segítséget és most már kb. tudom milyen szemhez milyen smink megy. Az ő sminkjével csak annyi volt a bajom, hogy csúnyán volt lealapozózva és a szemét nem sikerült egyformára kihúzni tussal. Ami önmagában nem nagy baj, mert gyakran nekem sem sikerül. De neki nem sikerült egyenesen kihúznia, és olyan volt, mintha a tenger hullámozott volna. Nagyon gáz volt.

Lényegében nekem ennyi bajom volt az összeállításával, sminkjével. Az összhatás jól nézett volna ki, ha odafigyel legalább ezekre a pontokra. Nos, nyílván nem az én véleményem száít neki, de én így nem öltöztem volna fel. Lehet azért, mert kritikus vagyok magammal szemben vagy csak szimplán nem akarom magamat beégetni. De Ő legalább nem felejtette el a saját egyéniségét belevinni a ruházatába :)

Jó kis csapatépítő program a korcsolyázás, főleg télen... ki is próbáltuk a Dökösökkel a Camponanál lévő korcsolyapályát. Nem volt valami nagy, de ahhoz, hogy korizni tudjunk tökéletes volt. 

Kis pihenőt tartottunk páran, és bementünk a sátorban, ahol kicsit melegebb volt. Ültünk beszélgettünk, ittuk a teánkat. Egyszer csak leszólít minket egy fiatal, aranyos srác, hogy van  e kedvünk interaktív táncbemutatón résztvenni?! Hát, én és Nóri igent mondtunk, hogy mért ne! Most megnézni egy bemutatót, nem nagy dolog, meg mind a ketten szeretjük a táncot. Fel is írt minket a srác a lapra és mondta, hogy majd keresnek minket, a pontos időpontról...

Így is lett. Felhívtak mindkettőnket, hogy mikor lenne ez az egész és hol. Nórit nem engedték be a szülei, így én a nővéremmel mentem. Elmondtam neki, hogy egy interaktív táncbemutatóra megyünk... Aham, csak egy dologba nem gondoltam bele, az pedig az, hogy INTERAKTÍV, ergo nekünk is be kell majd állni, de ez csak ott esett le, amikor kérdezték a nevünket, korunkat, és azt, hogy ezelőtt táncoltunk e már valamit?! -A hölgy,aki ezeket a kérdéseket feltette nagyon beképzelt volt... engem nagyon zavart. Okés, hogy vitte valamire, de nem kéne fennhordania az orrát, főleg,  ha kezdőkkel van dolga, et az én véleményem.

Nővérem közölte, hogy kinyír ezért! És megértem, abban a pillanatban én is ezt tettem volna magammal... "Remek, be fogok égni! Csodálatos lesz! Hogy mondhattam igent? Jesszusom!!"- ilyesmi gondolatok jártak a fejemben. Mindneki kapott egy számot, hogy kkönnyebb legyen azonosítani minket-úgy éreztem magam, mintha rabosítanának- és egy kitűzött, hogy könnyen fel tudjuk rakni a számot a ruhánkra. El is indultunk lefelé a terembe. Nagyon izgultam, és féltem, hogy beégek! Nos leértünk a terembe. Összesen 7-en voltunk, vagy valahogy így. Lent, 2 fiatal fogadott minket. Egy lány és egy srác -nos, hát én csak a srác nevét jegyeztem meg, a későbbiekben majd megértitek mért- mindketten táncművészek szeretnének lenni. Mindketten bemutatak egy-egy táncot. Csodálatos volt mindkettő előadás. Majd közölték, hogy akkor mi következünk. Álljunk fel egymástól kicsit távolabb. Nos, én a leghátsó sor legszélére álltam, ahogy a nővérem is... "Majd elbújok a tömegben, és 

akkor nem fogják látni a bénázásom!" -ezekkel a gondolatokkal álltam leghátulra, de valjuk be 6 ember között elég nehéz elbújni. Nekiálltunk bemelegíteni. Miután bemelegítettünk mindketten betanítottak nekünk egy egy koreográfiát. Majd, egyszer csak közölték, hogy akkor most mindenki egyesével eltáncolja, amit egy kamera fog venni. Heeehee...jót röhögtem, és reménykedtem, hogy csak szórakoznak, de sajnos nem így volt. A két koeográfia közül azt táncolhattuk el amelyik tetszett és nem kellett az

 egészet, elég volt csak egy részlet is belőle. Mindenki eltáncolta s én következtem volna, mikor egyszer csak beállított 3 néger srác. Megkönnyebbülés volt,de sajnos nem tartott sokáig, mert így is táncolnom kellett. A srác kamerázott, és a lány, rende

s volt és táncolt velem együtt, így nekem is könnyebb volt. Majd miután mindenki eltáncolta és a néger srácnak is tanítottak valamit vége lett az egésznek. A hölgy azzal zárta az egészet, hogy kollegáival visszanézik a táncokat és akiben tehetséget látnak, azokat telefonon hívják még ma este. 

Nos, én és a nővérem jót mosolyogtunk, és tudtunk, hogy zavartalan esténk lesz, mert tehetség bennünk nincsen. Fő a pozitív hozzáállás nem?!:")

Hazafelé jót röhögtünk a másik bénázásán, meg úgy mindenen.. ezen az egészen, és megértem, hogy ki akart nyírni! Hazafelé összefutottunk anyummal is, neki is elmeséltük mekkora hülyeséget csináltunk, és rajtunk röhögnek most xD
 

Már leszálltunk a vonatról épp válltunk volna el amikor egyszer csak csörög nővérem telefonja. "Halló?!!" Közölték vele, hogy várják sok szeretettel a következő meghallgatásra.  Lerakta a telefont és röhögtünk egy jót:) 

Már a peron végén jártunk, mikor nekem is csörgött a telefonom. Elővettem ránéztem, és ismerős volt a szám... Felvettem, majd a telefon végéből egy bemutatkozás és közölték, hogy édesanyámmal szeretnének beszélni. Levert a víz, nem tudtam ki az, mit akar. Mondom most tuti gáz van. De nem! Csak azét kerestek, hogy szeretettel várnak a következő meghallgatásra ami hétfőn lenne 16.00-kor. Kényelmes ruhát vigyek, átöltözési lehetőségem lesz- na ez még egy fontos pont!! Immár a második, az első az volt, hogy a srác nevét megjegyeztem, a másik pedig ez. Ááááá...nincs összefüggésbe...:)- anya azt mondta oké, bejön 

velem. Meglátjuk mi lesz. Hazaértünk, elmesélem apumnak mi volt,hogy várnak vissza ..stb. Na! Ebből nagyon nagy veszekedés lett. Mert én kézilabdázom, és semmi közöm a tánchoz. Nem esett jól... Bejöttem a szobámba és zokogtam... :/ Majd közölte apum, verjem ki a fejemből, hogy hétfőn elmegyek. FASZA!! Komolyan... 

Hétfőn elmentem iskolába, úgy teveztem utána osztálytársakkal Gödör, aztán majd megyek haza... Tesi órán üzenetet kaptam:
"Siess haza! Megyünk a meghallgatásra.Anya"  

Felment bennem a pumpa, hogy ez most komoly, letettem róla, erre közli, hogy megyünk. Egyik felem örült, a másik sírt, mert tudtam, hogy apa nem örül neki. Suli után rohantam haza. Kontaktlencse be, smink, kényelmes ruha berakása, sprint a vonathoz. 

Egséz úton beszélgettünk anyuval, erről az egészől. A kéziről, a táncról... mindenről. És azt kérte gondoljam át, hogy tényleg abba akarom e hagyni a sportot, amibe annyi energiát befektettem már.

Beértünk. A gyomromban görcs. Fogalmam sem volt mire számítsak. Felétünk, a gőgös nő nyitott ajtót, majd bekísért minket egy terembe, ami világos volt, nagy földig érő ablakokkal, egy íróasztal volt a terem másik felének sarkába, passzolt a fal színéhez. A másik sarokban egy kamera volt, és vele szemben egy tükör. A kamera arra nézett. Leültünk a székekbe. Egy idős, kedves, jópofa hölgy jött be. Bemutatkozott, majd leültünk beszélgetni. Elmodta, mi ez az egész, mi fog zaj

lani. Miket fogok csinálni. és jól előadta magát. A lényeg a lényegben, egy felmérést kellett végig csinálnom, ami a ritmusból, a koreográfiából, az állóképességből állt. Mondta a hölgy, hogy kifárad, töltsem ki a lapot, öltözzek át és majd egy jóvágású, fiatal ember bejön, aki mellesleg 21 éves és most végzett a nem tudom hol...

Kitöltöttem az űrlapot, beszélgetek anyummal, közben öltözök... Amikor egyszer csak kinyílik az ajtó és az a fiatal  ember befárad rajta. Éléggé kínos volt a helyzet, mert rámnézett és én nadrágban és melltatóban mosolyogtam vissza rá. A kínos csendet azzal tőrtem meg, hogy nem szeretne kifáradni, mert hát öltöznék...?! Azonnal vette a lapot és kimet. "Ez is csak velem történhet meg!Remek..." Ezek a gondolatok futottak át a fejemben. Majd anyára néztem aki csak ennyit mondott: " A francba, mért nem én vagyok fiatal" 

Nos, igen... ezt azért mondta, mert elégé aranyos és jóképű volt a srác aki bejött. És mellesleg az előző "interaktív táncbemutatón" is ő volt az egyik táncos...

Szóval visszatérve, felöltöztem, szóltam neki, hogy mostmár befáradhat. Bejött bemutatkozott, elnézést kért,de vagy 3x... nagyon vicces volt. Aztán bekapcsolta a kamerát és nekiálltunk a felmérésnek. Az egészet vette a kamera... nem nagyon zavar, csak a tudat, hogy visszanézik és kielemzik a béna mozgásom, na az z

avart.  Megtanultam a koreográfiát, előadtam egyedül. Mondta a Ricsi, mert mostmár nevén szólítom a sácot, hogy gakoroljam még, és ha visszajön szeretné látni.És ezzel kiment, és kielemezték az egész videót! Még kint voltak én szorgalmasan gyakoroltam a koreót és eléggé sajátos lett a végére, de ez volt 

a lényege, hogy el tudjam sajátítani a balettos, hip-hoppos táncot.

Majd mikor visszajöttek még 2x mosolyogva el kellett táncolnom, amit élveztem és már jóval könnyebben ment, persze anya csak röhögött.. Aztán leültünk és elmondták, hogy az 5 pontból 4,3-at kaptam! "Hmmm...ez remek!!" Gondoltam magamban.  Aztán elmondták pontról-pontra hogy miket csináltam ól, mit vett észre a Ricsi, miket csináltam rosszul. in kéne javítanom... tudomásul vettem. Aztán mielőtt elköszönt volna a Ricsi közölte, hogy 4,4 et kapok inkább. Megköszöntem neki, amjd elköszönt mindenkitől és távozott. Utána az idős hölgy próbálta találgatni mire kaptam azt az 0,1 pontot?! Tán a kellemes bemutatkozásra.. Fog

almam sincs, de nem is érdekel:)

Majd elmondta a hölgy, hogy 4,00-tól lehet bekerülni, és hogy bekerültem-nagy öröm töltött el:)- de!közölte, hogy van egy anyagi háttere is ami közel 200.000 forint. Anya megkérte, hogy had gondolkozzunk rajta másnap délig. A nő belement, de mondta, hogy nagyon jó lenne, ha belemennénk, mert ez a "suli" elvégzése utána nagyon sok munkalehetőséget kapnék, mert megvan a tehetségem. És emelett több hírességgel és színésszel dolgozhatnék együtt. Mert ez nem csak egy táncos suli. A beszéldet képzi, a mozgást, és a színészetet. 

Végül anyuval úgy döntöttünk, hogy nemet mondunk, mert mégis csak 200.000 forint. és most nincs annyink csak úgy... Amit megértek. :)

Szóval ez egy sikeresen sikertelen vállogatás volt... Azóta folytatom a kézilabdát, és ha akad még ilyen lehetőségem, ki fogom használni, mert szeretek táncolni. Még akkor is ha botlábam van:)

(Ám, egész meghallgatáson az idő hölgy azt mondogatta, hogy mosolyogjak, hiszen akkor szép egy nő, ha mosolyog. És teljesen igaza van:))